A vég

Az ember mindig valaki más kárára él. Az autózás általi környezetszennyezést, a luxust, de az átlagost is aligha kell említsem. De én nem erről beszélek. Veszel egy kenyeret a boltban? Szegény afrikai éhezőktől vetted el. Zuhanyzol, pazarlod a vizet? Indiában naponta többezren halnak szomjan, mert nincs ivóvíz. Megszülettél? Már az is baj, mert valaki mástól vetted el a kórházi ágyat, ebben a szűkös magyar egészségügyben, sőt, a szülész/orvos közben valaki más életét menthette volna meg, ahelyett hogy veled foglalkozzon.

A megoldás csakis az lehet, hogy meghalunk. Csakhogy akkor meg jön a temetés, fizetni kell a papot, és fákat vágnak ki a koporsódnak. A hamvasztás és felgyújtás sem jó, mert a benzint is valahonnan ki kellett termelni. Talán vízbe fulladni, hogy ne küldjenek utánad búvárokat? Sajnos a kanti kategorikus imperatívusz szerint ha mindenki ezt tenné, akkor kiáradna a Duna, és ez megint nem jó. Egy dolog marad: menj ki egy mezőre és várj, hogy elraboljanak az ufók. Ez garantáltan nem hagy semmilyen nyomot, és még hátha, de hátha, valami izgalmas is lesz a végén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.