Magasan, a hegyekben a hegyet hegyezni tervezem.
Egyhegyűvé válni, addig, amíg a fókuszpontban meg nem gyullad a megértés szikrája.
Párlat. Zöldségek párolása. Az íz-esszenciák teljesfokú kinyerése.
Ugyanezt érzésekben. Ugyanezt érzésekkel. Ugyanazt az egy érzést untalan-untig unalomba hajtani.
Megszületik a desztillált esszencia, a teljesen egyszínű szín, a teljesen önazonos íz, a teljesen hangtalan hang.
A Parfüm, Grenouille, fent a hegyekben.
Ez az egy a parfüm, ami mindenre képes. A világot egyesíti vagy romba dönti. Felemeli vagy aláássa. Kineveti vagy betemeti. Minden lehetséges.
Ez az alkímia, a műveletek tudománya.
Akkor tudunk tovább lépni, ha már látunk magunk előtt. A nézéshez szem kell, a látáshoz megkülönböztetés. Megkülönböztetni akkor tudunk, ha már átéltük, ha van íz a szájban, párlat a tárban.
Párlat akkor lesz, ha sokáig, csendben, szagtalan, színtelen.
Ezért a szenvedés. Ezért a kín és keserűség.
Ezért megyek.