Nemrég jöttem rá, hogy nem csak a versnek és zenének, hanem a prózának is van ritmusa, dallama, és a beszédnek is. Minden írásban egymást érik a szavak: hullámoznak, sűrűsödnek és ritkulnak – úgyszintén a mondatok is gyorsulnak és lassulnak, hol hevesek, rövidek és egyhegyűek; hol hosszú sorokban, méltóságteljesen hömpölyögnek és végül lepihennek, csak hogy újra életre keljenek egy új bekezdésben, egy új fejezetben vagy egy új mondandóban. Attól lesz ez igazi, ha egyazon személy készíti és olvassa; a szöveg fordítása attól lesz jó, ha a fordító a ritmusokat érzékeli és lefordítja.

Nem csak szövegben, a mindennapi életünkben is vannak ritmusok. Mindenki tudja, hogy ha sokáig csinál egy dolgot, akkor megcsömörlik benne, akármennyire jó is az a dolog egyébként. A szünetek, a mellékhelyiségben töltött látogatások, séták a hűtőhöz, telefonhoz érések is mintázatba rendezhetők. Nem csak ezeken a durvább, hanem finomabb szinteken is felcsillannak a ritmusok: gondolatok és képek területén az elménkben. Ehhez már kifinomult érzékelés szükséges és bizony jobban oda kell figyelni, hogy ezeket észrevegyük.

Ezen ritmusok összessége egy emberre jellemző lenyomatot alkot. Ha ezt valahogy lehetne ábrázolni – márpedig miért ne lehetne – akkor kapnánk egy emberről egy képet. Mint az aura, vagy mint a biorezonancia. Mint az asztrológiai képlet. Erre és ennek elemzésére fel lehet építeni egy tudományt és egy gyógyítást. Fel lehet használni személyiség-elemzésnél, csoport harmonizálásnál és reinkarnációs kutatásnál. A ritmus ugyanis olyan tulajdonság, melyek a lélek rezdüléseit tükrözi, tehát nem csak az egyszer élő testünkre jellemző, hanem inkarnációkat átívelően. Az asztrológia is ilyesmi: a csillagok visszatérő köröket írnak le az égen, és az asztrológia is ritmusokról szól, égben tükröződő téridő minőségben játszódó szimfóniákról. Az nem úgy van, hogy az asztrológia megmondja, hogy mi fog történni, hanem az asztrológiai helyzet van, ugyanúgy van mint az összes többi jelenség. És nem utolsó sorban ezeket mind lehet alkalmazni nem csak egy emberre, nem csak egy csoportra, hanem egy egész népre és az egész emberiségre is.

A prózához tartozik egy olvasási sebesség. Nem lehet minden könyvet ugyanolyan gyorsan olvasni. Ha túl gyorsan – vagy akár túl lassan – olvasom, nem fogom igazán megérteni. Régen a zenét kottába diktálták, és nem volt hozzá abszolút mérték. A karmestertől függ, hogyan értelmezi, hogyan olvassa a kottát, mennyire adja vissza az eredeti elképzelést, mennyire sugárzik belőle az eredeti ritmus – vagy mennyire költötte át a saját szájának íze szerint. A mai stúdiós zenéknél kénytelenek vagyunk azt hallgatni, ahogyan felvették, ezáltal elvész egy komponens, ami a kottában még megvolt. Ez egy újabb kompromisszum a minőség rovására, a mennyiség javára. Ugyanezért érezzük azt, hogy a hangoskönyv nem ugyanaz, mint a nyomtatott könyv, ami a hasonlatban a kotta. Azt az esetet kivéve, amikor maga az alkotó olvas fel.

Filmszakmások azt mondják, a munka végén úgy ellenőrzik a vágást, hogy lejátsszák sokszoros sebességen és egy finom lüktetést figyelnek meg benne. Az ember járása is ritmikus, és nem csak a lépések, hanem mondjuk 4 lépések egységére, egy túrában meg még hosszabb mintázatokat is felfedezhetünk. De ritmusok szövik át az egész létezést. A téridő hullámokból áll, és ahol különböző hullámok alkotnak egy egészet, ott lesznek ritmusok is. És mi a helyzet az önhasonló fraktál ritmusokkal, amik kicsi meg nagy skálán ugyanazt a mintázatot mutatják? Vajon ilyenek is vannak az emberi ritmusokban? Egy egész rejtett világ vár felfedezésre!

Vissza a versekhez, az egóhoz és a földre: egy ideig nem értettem, mi a bajom a versekkel, miért nem értem őket? Később jöttem rá, hogy azért, mert a vers ritmusa elvonja a figyelmem a tartalmáról! Csak arra tudok figyelni, milyen szép a dallama, milyen szép a lejtése, a szavak szimfóniájára, de hogy mit mondanak ezek a szavak, ahhoz már túl sok fele kéne figyelnem. Így hát a zene való inkább nekem és azon belül is az, aminek nincs értékes szövege. És végül ez az írás is csak arról szólt és az ihlette, hogy hogyan mentem ki magam, ha nem tudok mit kezdeni egy verssel…